Viki, az első kérdést neked címzem. A Szombat a közelgő lemezetek egyik legszomorúbb dala, mégis ez az egyik személyes kedvenced. Miért áll közel hozzád ez a dal, mit jelent neked?
Viki: Ez a dal számomra a januári, februári időszak hangulatát képviseli – egy olyan időszakét, amit mindig nehezen élek meg. Nem csak az időjárás és a korai sötétedés miatt, hanem valahogy több a nehézség, a megküzdés, a veszteségek. Ugyanakkor, hozzáteszem: van itt egy kontraszt, hiszen mi a zenekarral ilyenkor nyaralunk és pihenjük ki az előző évet, ami jó érzés. Emellett azért is áll közel hozzám a dal, mert szeretem, ha valami mélyre megy, és a Szombat rengeteg újrahallgatás után is szakít fel bennem dolgokat – a szövege minden alkalommal betalál. Kicsit a nagymamám elvesztését is feleleveníti bennem. Alapvetően nem a gyász miatt született ez a dal és nem erről szól a dalszöveg, de mivel ez a fájdalom éppen akkor ért engem, amikor a dalszövegírási-, demozási- és stúdiózási folyamat zajlott, nagyon mélyen belém égett ez az érzés, a nagymamám elvesztésének emléke összekapcsolódik a dallal. Ugyanakkor, a ‘sótlan szavak a szájban’ szövegrész emlékeztet arra, mennyire fontos, hogy ne csak szótlanul, a sebeinket belül elrejtve üljünk a családi és baráti asztalnál, hanem beszélgessünk. Szeretném, hogy ne vesszenek el az őszinte szavak és beszélgetések a világból. Ne elégedjünk meg a felületességgel.
Fiúk, nektek milyen a kapcsolatotok a dallal? Milyen érzelmeket hoz fel bennetek?
Bálint: Hozzám is nagyon közel áll, több sor átértelmeződött bennem azóta, amióta megírtuk. A konkrét érzéseket megtartom magamnak, mert szeretném, ha mindenki a saját történetét tudná beleképzelni a dalba.
Kristóf: Számomra az ihletés az elsõ két sorbòl eredeztethetõ: eszembe jutott az az élmény, amikor egy álmos délutánon úgy alszol el, hogy már sötétben ébredsz. Az ebben rejlõ melankólia engem mindig egyfajta diszkomfort érzéssel tölt el. Ez egy személyes és intim dal. Emlékszem az örömre, amikor Szepesi Matyi segítségével minden egyes sora a helyére került… Szerintem ez lett a készülő lemez egyik legszebb dala.
Miért ült a fiókban bő fél évig, mielőtt rögzítettétek?
Bálint: Úgy éreztük, hogy az őszi-téli nyugodtabb, csendesebb időszak passzolna jobban a dal felvételéhez és megjelenéséhez.
Viki: A dalszerzést, egy dal vagy egy album kialakulásást nem lehet megerőszakolni, így fontos a szakmánkban az elengedés. Engednünk kell, hogy kiforrják magukat a gondolataink, a dallamok. Nem egy vidám dalról beszélünk, ezért úgy gondoltuk, hogy a hűvös időben bekuckózni vágyó, gondolkodó embereknek jóleshet ez a dal. Ahogy azoknak is, akik épp utálják a Valentin-napot vagy pont egyedül vannak.
Kristóf: Mindemellett sokáig kerestük a megfelelõ formát, elõször kicsit más hangulatúnak indult a dal. Toldi Miki producerünk ezúttal is nagy segítségünkre volt a munkálatok alatt.
Toldi Miki mellett kikkel és hogyan dolgoztatok együtt a dalon? Hogyan manifesztálódott, érett egységgé a Szombat és mitől éreztétek, hogy „na, ez így most kerek és tökéletesen kifejező”?
Viki: A dalt többnyire Fonyódon vettük fel, sikerült a fenti kis szobában elkapni egy jó hangulatot az énekfelvételek szempontjából. A dalszövegen Szepesi Matyival dolgoztunk együtt, a produceri munkákban az említett Toldi Miki jeleskedett ismét, aki állandó szerzőtársunk. A klipet Vadas Gézával forgattuk le. Én személy szerint sosem érzem, mikor van kész egy dal, ebben a fiúk sokkal jobbak nálam. Én csak azt érzem, hogy a Szombat mindannyiunk számára nagyon fontos, és alig várom, hogy élőben játsszuk. (mosolyog)
Nagyon érzékletes a klip. Meséljetek a koncepcióról! Miért ezt a vizualitást álmodtátok meg a dalhoz? Mit jelentenek nektek a képsorok, és az azokban tükröződő érzelmek?
Bálint: A koncepciót Vadas Géza rendező hozta: a cél az volt, hogy valahogy megjelenítsük azt az elidegenedett érzést, amikor egy társaság része vagy, de fejben mégis teljesen máshol jársz. Géza ötlete volt az is, hogy vegyük fel gyorsítva a dalt, amit ő majd az utómunkában belassít. Ehhez meg kellett tanulnunk kétszeres tempóban eljátszani – sokat gyakoroltuk, mire sikerült.
A klipben látható tömeget az ismerőseitek alkották, tehát úgy sejtem, nagyon jó lehetett a hangulat. Ennek ellenére sikerült annyira átszellemülnötök, hogy a dalt a hozzá illő szomorúsággal adjátok elő. Miként tudtatok felszabadultak, mégis koncentráltak és elmélyültek lenni a munka során a barátaitokkal körbevéve?
Bálint: Szerintem ilyen baráti közegben a legjobb dolgozni, a jó hangulat és a koncentrált munka könnyen megfér egymás mellett. Végül is, a koncerteken is pont ezt csináljuk. (mosolyog)
Viki: Az elmúlt tíz év alatt hozzászoktattuk magunkat, hogy bármilyen körülmények között tudjunk vidámak vagy szomorúak lenni egy forgatáson. Engem személy szerint annyira behúzott a dal hangulata a forgatás alatt is – hiába volt felgyorsítva –, hogy nagyon hamar ment az átkapcsolás.
A Szombat című dal a készülő ötödik stúdióalbumotok egyik előfutára – a lemezt április 19-én telt ház előtt mutatjátok be a Magyar Zene Házában. Az albumon a kontrasztoké a főszerep, mélységeket és magasságokat jártok be. Milyen konkrét témák jelennek meg rajta?
Bálint: Ez már az ötödik lemezünk lesz, tehát már négy albumnyi dalunkkal találkozott a közönség, és azt gondolom, hogy minél több dalunk van, talán annál nehezebb dolguk van az újonnan megjelenőknek – hiszen, egyre több korábbival kell „felvenniük a versenyt”. Nem szeretjük magunkat ismételni, ezért mindig megpróbáljuk valahogy újrateremteni a zenekart. Szerintem fontos ehhez a ciklikusság és az önreflexió. Most is a minket aktuálisan foglalkoztató hétköznapi témák adják a lemez alapját. Bármiből születhet dal, ami szembejön velünk az utcán vagy a koncerteken.
Viki: Akik most csatlakoznak rá a Margaret vonalra, első hallásra talán azt hihetik, hogy szerelmes és szakítós dalaink vannak egymás hegyén-hátán. Viszont, aki régóta követ minket, tudja, hogy a sorok mögé kell látni és gondolni. Talán okozhat „aha-élményt” a hallgatóinknak az, amikor hétköznapi szituációkban beugrik nekik egy-két sorunk.
Hogyan tudjátok zeneileg és szöveg tekintetében pontosan, érzékletesen megfogalmazni a témáitokat a dalokban?
Viki: A pontos témáknál szeretünk „maszatolósabban” fogalmazni, és több dolgot, gondolatmenetet vegyíteni. Minél többféle értelmezés, annál színesebb világ. Intuitív emberek vagyunk – ha megtetszik Kristóf vagy Bálint valamelyik ötlete vagy dallama, akkor tovább bontjuk, és addig dolgozunk közösen Szepesi Matyival a szövegen, amíg kereknek nem érezzük.
Kristóf: A tőlünk telhető módon albumról albumra próbálunk fejlődni, akár a dalszerzés, akár a szövegírás terén. Az utóbbi időben engem az kezdett el foglalkoztatni, hogy a komolyabb témák mellett képesek legyünk szívet is melengetni és jó érzéssel eltölteni a hallgatóink lelkét. A szövegek írása során előfordult, hogy egy-két személyesebb sor mélyen rezonálni kezdett bennem, akár utólag, egyfajta terápiás jelleggel. Bízom benne, hogy másnak is lehet majd része ebben a dalainkat hallgatva.
Hogyan tudjátok a lemez címében összefoglalni a dalok érzelmekkel teli komplexitását? Mit éreztek ideális címnek – és miért – ehhez az albumhoz?
Bálint: Tényleg nem könnyű. Vannak már ötleteink, de nincs még végleges címe a lemeznek. Nagyjából látjuk már, hogy melyik dalok fognak rákerülni, de még teljesen benne vagyunk az alkotói folyamatban, ezért nem tudjuk még, hogy egyben milyen lesz a végeredmény. Ez a rész amúgy az egyik kedvencem – ilyenkor még sokféleképpen létezik a lemez a képzeletünkben. Mire megjelenik, már csak egyféle verzió maradhat.
Idén tíz éves a zenekar, a szülinapi koncert szeptember 12-én lesz a Budapest Parkban. Miként érint titeket ez a mérföldkő, és hogyan foglaljátok össze az eddig megtett út jelentőségét? Miből mivé értetek?
Bálint: Rengeteg szuper dolog történt velünk ez alatt a tíz év alatt, a születésnapon szeretnénk kicsit megállni, visszatekinteni és megünnepelni minél több számunkra kedves emberrel együtt ezt az időszakot.
Viki: Úgy szoktam fogalmazni hogy a közönség előtt nőttünk fel, és ez azért is érdekes dolog szerintem, mert még mindig nagyon fiatalok vagyunk. Végignézhették a botladozásainkat, a szárnypróbálgatásainkat, a sikereinket, a hullámvölgyeinket és azt, ahogy évről évre fejlődtünk. Igazából, végig őszintén és szívből alkottunk, és próbáltuk összetartani a csapatunkat, hiszen arról lettünk ismertek, hogy mindenkit magunkhoz ölelünk. Az alapértékeinkben sosem változtunk, nem szálltunk el, és bár a világ megváltozott körülöttünk, a saját kis szigetünk ugyanúgy menedéket nyújt nekünk, mint a rajongóinknak – most és a továbbiakban is.
Kristóf: Nagyon nagy kaland volt mindez eddig is, és rengeteget köszönhetünk egymásnak és a közönségnek. Néha az a benyomásom, mintha egyszerre három életet is éltem volna az élményekben, megélésekben gazdag évek miatt. Szeretnénk, ha ez az év tényleg az ünneplésről szólna.
Miközben a tizedik szülinapotokat ünneplitek, hogy látjátok, milyen út bontakozik előttetek? Hogyan látjátok magatokat a jövőben, milyen ambícióitok, terveitek, elképzeléseitek vannak a zenekaron belüli további kibontakozás és önmegvalósítás terén?
Bálint: Szeretnénk továbbra is azok mellett az értékek mellett kiállni, amelyek eddig is a zenénk, zenekari létezésünk gerincét adták. Nincsenek olyan típusú nagyravágyó terveink, hogy arénákban lépjünk fel, mert mi egészen másban látjuk a saját fejlődésünket. Inkább a megújulásban, a tartalmaink elmélyítésében, a zenénk újrakeretezésében, összművészeti produkciókban gondolkodunk – mint amilyen az őszi Szegedi Kortárs Balettel közös táncos turnénk is volt.
Mi tesz titeket jó zenekarrá, jó alkotótársakká, jó baráti közösséggé, erős egységgé?
Bálint: Talán a közös értékrend, közös célok és a zenélés szeretete.
Írta: Nagy Daniella | Fotók: Hegyi Júlia Lily